Hogy mennyi közös vonás van a véráramlástanban és egy szimfonikus zenekari műben, arra dr. Németh Norbert, a Sebészeti Műtéttan Tanszék habilitált egyetemi adjunktusa világított rá, akivel a Debreceni Egyetem Centenáriumára komponált zeneműve valamint az Orvos- és Egészségtudományi Centrum Kapcsolat Napjára íródott fanfárja kapcsán beszélgettünk.
Az Egyetem fennállásának 100. évfordulója alkalmából a Csokonai Színházban 2012. február 3-án tartott díszelőadás igazán felemelő aktusa volt a szimfonikus zenekari művének (Laudatio Symphonica Universitatis Debreceniensis) ősbemutatója. Hogyan született az alkotás? A Professzori Klub és elnöke, dr. Oláh Éva professzor, a Centenáriumi Bizottság és dr. Csernoch László az Általános Orvostudományi Kar dékánja kért fel, hogy a centenáriumi ünnepségre írjak egy zeneművet. A 12 perces darab 2011 augusztusára készült el. A kotta- és előzetes hangzóanyag tiszteletpéldányát átadtam rektornak és dékánnak, illetve Duffek Mihálynak, a Zeneművészeti Kar dékánjának, továbbá dr. Paragh György professzornak, centrumelnöknek is. Az ő tetszését is kivívta a mű megszületése, ezért felvetette az Orvostudományi Centrum számára szóló zenemű(vek) komponálásának ötletét. Így készült el elsőként az
Ünnepi fanfár, mely a február 18-i VII. Kapcsolat Napján csendült fel élőben. Arra törekedtem, hogy a fanfár is dallamos, harmonikus legyen, jellegzetes melodikus motívumokkal, amelyek kötődhetnek majd a Centrumhoz. Mindkét mű abból az egyetemi környezetből fakad, amelyben dolgozom, hiszen számomra az OEC jelenti az Alma Matert.
Hogyan fér meg békésen egymás mellett két olyan hivatás, amely önmagában is teljes embert kíván? A tanszéken feladatom az oktatás és a kutatás, amit nagyon szeretek. Gyermekkorom óta vonzott az oktatás, a kísérletezés és maga az orvostudomány. Így egyértelmű volt tanulmányaim fő iránya. Ugyanakkor a zene is mindig mocorgott bennem, és 10-12 éves koromtól kezdett igazán erősödni egészen a zeneszerzésig, amelyet nemcsak autodidakta módon, hanem magántanároktól is tanulhattam. Azóta is sok siker ért: nagy létszámú közönséghez juthattak el a műveim itthon több nagyvárosban és külföldön is, például Kijevben és Pekingben.
Kutatóként a mikrokeringés és a hemoreológia speciális vonatkozásait vizsgálom. A zene és a vérkeringés nem áll messze egymástól, hiszen mindkettő alapvető tulajdonsága a ritmus és a folyamatos áramlás. De a kutatás és a zeneszerzés között is lehetnek párhuzamok, hiszen a válaszkeresés, a megismerni-vágyás, a szebb, a jobb iránti igény mozgatja mindkettőt, talán más „idegszálakon”. Azonban amikor egy adott munkát végzek, csak arra koncentrálok, hiszen az oktatásban minden szónak, a kutatásban minden adatnak és következtetésnek, a zenében minden hangjegynek súlya, felelőssége van. A zeneszerzés képlékenyebb időbeosztású folyamat, egy-egy gondolat, téma érlelődik az emberben anélkül is, hogy kottapapír felett ülne… Mostanában épp egy újabb szimfonikus zenekari mű foglalkoztat, egy görög tragédia nyomán.
Dávid Orsolya Külső Kapcsolatok Központ
